Hajnali napfény csillan meg a harmatos, zsenge zöld fűszálakon. Tiszta mezőkön mezítláb lépkedek. Minden lépés könnyű, mint egy sóhaj visz előrébb végtelen utamon. A nedves fű lágyan fekszik el talpam alatt, de nyomot nem hagyok. Arcom a fény felé fordítom, lehunyom szemem, s átadom magam a levegő édes illatának, a friss szellőnek, a nyíló napsugárnak. Egyedül vagyok, szótlan, magányos, de nem félek. Ősi ritmus jár át. Mélységes nyugalom vesz körül, velem együtt ébred a természet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése